Elmehet a postás a francba

Vettem egy új kábelt néhány napja a Vaterán. Csomagban kértem, értékbiztosítással. Így a 2800 Ft-os cuccra 1200 Ft postaköltséget fizettem. Tegnap egy postai értesítő fogadott a postaládában. Ezek szerint a postásnak nem volt kedve felhozni a csomagomat az 1200 forintomért. Elmehet a bús francba. Ma elindultem a csomagért. Már az utcán vettem észre, hogy ezt bizony nem a szomszéd utcában lévő fiókban vehetem át, hanem a 100-as számúban. Az Üllői út 55 van az utca végén, gondoltam, hogy a szelvényen álló Üllői 119 nem lehet olyan messze, bevállalom gyalog is.
A Klinikáknál tartottam kb a 75-nél, a Nagyvárad térnél pedig végre megvotl a 119. De itt bizony nincs posta. Kifizettem 35 forintot wapon, hogy a T birodalom kegyeskedjen kiköpni a posták listáját. Naná, hogy a 100-as nem volt ott a találatok között. Néhány perc workarounddal rájöttem, hogy a főposta az Üllői 116-ban van. Gondoltam, hogy bár a túloldal még csak a 88-as házszámnál tart, innen már nem lehet túl messze.
Ez volt a hiba. Még két metrómegállónyit gyalogoltam, mire megtaláltam. Összesen 4 kilométert gyalogoltam a csomagomért. Bekaphatják, ez is egy nagyon vidító és motiváló nap volt. Az útvonaltervező szerint kocsival 5, azaz öt perc alatt odaértem volna a gyalogos kb 2 - 2 és fél óra helyett. Kocsit a népnek! Ne kelljen már minden aprósággal ennyire megküzdeni.
És amíg rá vagyok kényszerítve a metrózásra, gyaloglásra, jól esne, ha a megállókba kihelyezett térképeken házszám is lenne, így nem kéne ekkorát cumizni.
Most szól huszadszor a Kell ott fenn egy ország és a Mad World. Ezek passzolnak most leginkább...
Tegnap hat órát beszélgettünk Zsuval, az legalább jó és termékeny volt. Összeszedtünk néhány jó ötletet, már csak erőt kéne gyűjteni hozzá.