Az utóbbi években sikerült mindig túlterhelni az időbeosztásomat, mostanában már egy percre másfél percnyi elfoglaltság jut. A két egyetem, a több munka(hely) és a folyamatos megbízások mellett sajnos fájón ritkán jut időm leülni és elővenni az aktuális olvasnivalót. Ha könyv van nálam, az általában tankönyv, amire sajnos szintén nem jut elég időm. Talán sokat markolok és keveset fogok, de azért úgy érzem, hogy folyamatosan lépek előrébb egyet-egyet, még ha ez néha nagyon kaotikusnak és erőltetett menetnek is tűnik.
Az elmúlt időszakban találtam néhány nagyon jó könyvesboltot és a különböző aukciós oldalakon is rendszeresen előfordulok. Ennek eredményeképp néha egy szatyorra való írással jövök haza. Egyszer sikerül hárommal… Az olvasásra váró listának a jelenlegi tempóban talán 10 év alatt érnék a végére. Egyrészt nagyon örülök, hogy szépen gyarapodik a könyvtáram. A másik oldalról nézve viszont kevésbé örvendetes tény, hogy ez egy igen jelentős befektetés. Később minden bizonnyal megtérülne tudásban, addig viszont Trabantok és Wartburgok ára áll a polcomon. A sok új könyvvel talán a rengeteg munkát és elfoglaltságot próbálom kompenzálni, de most már akkor is kezd sok lenni.
Több erősen tőkeigényes projekten dolgozom, például a januári gambiai túra. Nehezen fér össze a pénztárcámmal, hogy átutazom a Szaharát és közben egyre több cuccal töltöm meg a polcot, szobát, folyosót. Ezért úgy döntöttem, hogy kicsit kiürítem a raktárat és eladok néhány kazalnyi értékes, értékesnek tűnő, vagy éppen bájosan értéktelen dolgot. Íme a lista, egy részét már fel is töltöttem. Düböröghet a gazdaság.
