A harmadánál tartok, átolvastam már az általános sebészet fejezetet majdnem a végéig. Utána 200 oldal részletes traumatologia jön majd. Rengeteg újat olvastam benne, nagyon érdekes dolgokról ír. Néha nehéz olvasmány, főleg a szemléletét nehéz átvenni. Ha egy orvosi problémáról beszélünk, szinte mindenki magán képzeli el először. Azt nehéz megtanulni, hogy máson, egy képzeletbeli betegen kell elképzelni az adott helyzetet és a szükséges gyógymódot. Így átlátható, érthető és nem megrázó.
A fogalmazásán sok helyet érezhető, hogy 37 évvel ezelőtti tananyag. A közeljövő újításainak várja a nyílt szívműtétet és a szervátültetést. Az alapokkal ismerkedni elég lesz, ha továbbra is érdekel az orvostudomány, veszek még majd néhány kötetet. Megkerestem az elsős általános orvos szakosok könyvlistáját, mind 7-800 oldalas, általános könyvtárakban nem fellelhető kiadványok. Körülnézek az antikváriumokban és megpróbálok bejutni egy orvosi könyvtárba, ott biztos megtalálom, ami érdekel.
"Mindent megpróbáljatok, ami jó azt megtartsátok." Írja Pál apostol az I. Thessz 5:21-ben. Kicsit erről szól minden, amivel eddig próbálkoztam. Elkezdtem rengeteg dolgot és ami tetszett, azt mélyebben is műveltem, vagy még mindig foglalkozom vele. Ilyen a zene, olvasás, merész utazásaim, fordítás és rengeteg más, amiben részt vettem az évek során. Valahogy sosem volt elég a szokványos, mindig kellett csinálnom még legalább két-három dolgot, amiben kiélhettem a kreativitásomat és az ötleteimet. A formális oktatás túl zárt és merev nekem. Jóval hatékonyabban tudok működni szabad környezetben, ahol nem a megkövült szabályokhoz kell alkalmazkodni.
Most az orvostudomány kezdett érdekelni, körüljárom néhány könyv erejéig, ami érdekel. A sebészet rendkívül érdekfeszítő, de komolyabb háttértudásra lenne szükségem hozzá. A következő lépés az anatómia lesz és esetleg némi orvosi latin.
A többi szabadidőmben különböző zárt társaságok történetét tanulmányozom, lenyűgöző, hogy mire képesek nagy elmék, ha összefognak. És ehhez a legtöbbször szükség van egymás tudására, mintegy katalizátorként használva a többiek tapasztalatait. Így egyből értelmet nyer, hogy miért kell zártan, a társadalom elől valamennyire rejtetteten működni. Az igazán nagy munkákhoz, amihez már nem elég egy ember tudása, nagy összefogás kell. Az igazi elmélyüléshez a teljes koncentráció állapotát kell elérni, ezt pedig sokszor segíti a társadalomból való egyfajta kirekesztettség, az elkülönülés. Értelme persze csak akkor van, ha a végén, az útközben hozott áldozatokért cserébe eredmény is születik. Az, hogy ez a termék, a nagy mű mit is jelent és kinek szól, már a célok és az altruizmus függvénye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése