Angol autóban magyar diákok egy csehszlovák rettenetet hurcolnak az ország egyik végéből a másikba.
Angol autóban magyar diákok egy csehszlovák rettenetet hurcolnak az ország egyik végéből a másikba.
Mostanában kevesebb időm jut a blog frissítésére. Sűrűsödnek az afrikai úttal kapcsolatos teendők, napközben fesztiválozunk, éjszaka dolgozunk. Tegnap készült el a logónk, valamint végre befejeztük a fesztiválokra vágott videókat is.
Újabb domainnel bővült a paletta, az utazás honlapja ezentúl ezen a címen is elérhető:
Reggel elvittem a terepjárót a Szeredi utcába. Ezúttal némi elektronikai javítás következik. A hibalista:
Ennyi a teljes hibalista, szerencsére nincsen szükség komolyabb átalakításra, vagy javításra.
A napokban következik még egy olajcsere és átnézése.
P.S.
A napokban elkezdtem összerakni a budapestbanjul.hu-t, ez lesz az utunk honlapja. Amíg kialakul a végleges oldal, az oda szánt blogposztokat ide is feltöltöm.
Néhány napja írtam róla, hogy a gambiai utazás elérkezett az első mérföldkövéhez.
Doverben a fehér sziklák előtt:
Megvettük a kocsit. Angliából hoztuk, egy London melletti kisvárosból. Csütörtökön repültünk ki érte, szombat hajnalban már itthon is voltunk. Hove-ben, Antwerpen mellett aludtunk egyet egy ismerősnél, majd padlógázon jöttünk hazáig. 1800 km-t vezettünk. A repülőgép felszállása után 47 órával már Fehérváron voltunk.
Land Rover Discovery 1993-ból, 2,5 TDi motorral. Az állapota tökéletes, olyan, mintha új lenne. A kerekek szinte használatlanok, a pótkeréken még rajta vannak a gyártási nyomok. Elektromos ablak, központi zár, távirányító, riasztó, rácsozott fényszórók, működő fűtés és ülések, 4 hangszórós, kormányról vezérelhető rádió, hibátlan terepváltó. Néhány apróságot kell csak javítani és itt-ott átalakítjuk, hogy kényelmesebb legyen majd a sivatagban.
Hogy utána lerántsam a leplet az utazás egyik legfontosabb kellékéről…
Viszlát hétvégén.
Délelőtt boltan voltunk Bandival, végig azon rágódtunk, hogy a fenébe is, nagyon el kéne már menni néhány napra a világba. Elhatároztuk, hogy összeszedjük a paramétereket nekiállunk jegyeket nézni és befizetünk az első járatra, ami megfelel.
A specifikáció:
Majdnem elcsábultunk egy római túrára, de kiderült, hogy az üti az egyik vizsgát. Végül a Wizzairnél foglaltunk Párizsba. 1-én délután kimegyünk, 3-án vissza.
Mihelyt átutaltam az árát, csörgött Peti, hogy akkor mi lesz az Afrikás kocsival. Úgy döntöttünk, hogy lemondunk az itthoni, saját névre írt gépről, sajnos aránytalanul magasak a költségek ahhoz, hogy utazzunk vele bő két hetet. Ráadásul a vételár sem alacsony. Helyette elmegyünk Angliába és ott veszünk egy jobbkormányos terepjárót az itthoni ár töredékéért. Átírás helyett egy teljes körű meghatalmazással fogjuk használni. Kint úgyis eladjuk és repülővel jövünk haza.
Szóval 1-én megyünk Párizsba, majd 3-án az éjszakai Eurolines busszal átmegyek Londonba és onnan már remélhetőleg a kocsival jövünk haza.
Vége az előzetes tárgyjelentkezésnek, lassan ideje lesz kitalálnom, hogy mennyit vállaljak be az őszi félévre.
4 félév után 137 felvett, 91 teljesített kreditnél tartok, 3,13-as normál, 3,25-ös kumulált átlaggal, összesen 11 UV-val. 30 kredit lemaradásom van, két tárgyból már csak egy lehetőségem maradt.
A hiányzó tárgyaim eléggé szerencsétlenül jöttek össze, szinte mind őszi féléves. Azaz, ha tartani akarom a BSc 6 féléves menetrendjét, ősszel 59 kreditet kell teljesítenem, a tavaszira pedig csak néhány extra óra jut. Szépen hangzik a minden félév elején elmormolt fogadalom, hogy na majd most. De ez nem ilyen egyszerű. Mint az üzleti életben, itt is nagyon nehéz egy évben 20%-nál nagyobb fejlődést produkálni. Ha az évek során ráálltam a 20-25 kredites tempóra, most nagyon nehezen menne a heti 40x80 perc.
A már ismert programok alapján tudom, hogy megint rengeteg, az egyetem melletti teendőm lesz. 2 tandem partnert fogadok. Remélhetőleg lesz legalább 2 hivatalos fordítás. Szeretnék kidolgozni egy részletes Fair Trade üzleti tervet. Össze kell gyűjtenem a Merci árát. Nagyon kéne már valami munka is, ami havi rendszerességgel fizet.
Pro - 6 félév alatt teljesítenék mindent
Kontra - őrült munkatempó, napi 8-10 óra az egyetemen, elég nagy kockázat, hogy ha ismét megcsúszok, kitesznek
Amennyiben már most belekalkulálok a menetrendbe plusz egy évet, akkor elég az őszi félévre 30, esetleg 35 kredit. Ezzel a megoldással nyugodt tempóban, de biztosabban szerezném meg azt a fránya papírt. Ez egyelőre jóval racionálisabbnak tűnik és az egyéb (számomra a jelenlegi helyzetben sokkal fontosabbnak tűnő, már csak karrierépítésileg is) dolgaimra is marad idő.
Pro - Jut idő élni és dolgozni. Belefér a tánc, koncertek, fordítás, zenélés
Kontra - ismét egy év csúszás, szakmai gyakorlattal, diplomamunkával együtt 26 évesen lesz egy BSc oklevelem. A plusz egy év suli továbbra is rengetegbe kerül, legalább 2 millió kivét a családi kasszából. Ennyiből pont meg is vehetnék egy középkorú bálnamercit és még pimpelésre is futná.
A következő nagy kérdés, hogy mennyit is ér egy Közgázos BSc? Terveim szerint kerülöm a multicégeket. Az a szükségletpiramisnak a közepe, vagy inkább az alja, valahol a biztonság szintjén. A mafiafilmek óta viszont tudjuk, hogy csak a csúcson tiszta a levegő. Ötletem bőven van, a mostani meglátásom szerint a papír inkább az elismeréshez szükséges, hogy egyáltalán szóba álljanak velem. Az ezen a szakon megszerzett és a későbbiekben szükséges tudás komoly hányadát az informális mindenféle során jobbára megtanultam. Ehhez kevésbé kellenek a modellek, elméletek, számolósok. Sokkal inkább a kezdeményezésre, intuitív gondolkodásra és kreativitásra van szükség.
Most pedig leviszem a kutyát sétálni.
Uff, beszéltem.
A héten költöttem egy keveset a Fordra, hosszú utak következnek, már nem halogathattam tovább a dolgot.
Vettem két szélterelőt az első szélvédőkre. Eredetileg légkondiban gondolkoztam, de az túl drága lett volna. 250 ezer az utólagos készlet és legalább 100 ezer a munkadíj. Ennyiért nem éri meg, ez az autó értékének az ötöde, nem érne többet ennyivel. Helyette megteszi ez a két műanyaglap is. Autópályán nem kell megsülni és városban sincs huzat. Szakszervízben vettem, ők is tették fel. Ez volt a legdrágább megoldás, de legalább nem kell nekem barkácsolni és biztosan jó lesz.
Nemrég éjszaka jöttem haza Pestről, teljesen üres volt az autópálya, kipróbáltam, mennyi a vége. 180-ig volt szívem nyomni, de úgy tűnik, hogy a kocsi ezt nem szerette, a jobb oldali B oszlop takarólemeze egy hangos csattanással leszakadt. Végülis igaza van, az ilyen kispolgári autókat 130-ig ajánlják.
Kicseréltettem az ablaktörlőket is. Az elsők nagyon csíkoztak, a hátsó megmerevedett és csak egy kis részen törölt. Mindhárom új, Ford logós, tökéletesen törölnek, már nem kell a benzinkúton csutakolni.
Drága kör volt, 22 ezret fizettem, de megérte, ezeken nem szabad spórolni.
Már csak egy Ízirájder matrica kell és én is elmondhatom, hogy tuningverda, oh yeah.
Íme néhány érdekesebb motor a felvonulásról.
A teljes galéria itt látható, ~250 képpel. A motorokhoz nem nagyon értek, a különlegességüket leginkább a számomra nyújtott szépségükkel és érdekes, néha megkapó részleteikkel tudom felmérni.
A teljes galéria itt látható.
Délután elmentünk Alsóörsre, megnéztük az idei Harley találkozót. Nem sikerült megtalálni a rendezvény honlapját, ha van, azt eléggé rossz helyre tették. Az innen-onnan összeszedett infók alapján kiderült, hogy ma van a felvonulás. Ez a motorosok nagy ünnepe.
Egy órával korábban értünk oda, a bejáratnál szobroztunk, amíg odaért a menet. Persze addig sem unatkoztunk. Láttam 1. generációs Mustangot, 2008-as Saleen Mustangot, Jaguar E-type Series III.-at és egy Caterham Super Sevent. A motorok között jött egy Buggy és egy AC Schnitzer BMW is.
Videó a hangorkánról:
Ford Mustang Series I. 1964-1973
Gyönyörú izomautó, kissé 21. századivá kocsulva. Ha ilyenem lenne, visszaállítanám az eredeti állapotát. Ezzel a felnivel tényleg csak P rendszámra jó, veternára esélytelen, normált pedig a modern normák miatt nem kaphatna.
Jaguar E-type Coupe Series III. 1971-1975
Egy igazi klasszikus Jaguar. Élőben most láttam először, megdöbbentően alacsony és szép.
Saleen S281 2008
A legújabb Ford Mustang, a Saleen elképzelése szerint. Feltöltött V8-as motor, kígyó tekintet, 335-∞ lóerő.
Lemostam, lesikáltam a dísztárcsát. Most újra régi fényében csilloghat. A szélein látszik a kor, nehéz időket élhetett meg. De talán ezektől lesz érdekes; neki már van egy története. Itt-ott kisebb horpadások, karcolások. De a csillag makulátlan, mintha most gyártották volna.
45 dollárért lehet ilyet rendelni, de az már nem eredeti.
Lehet, hogy egy öreg állólámpáson szolgált, de érkezhetett akár egy 190D-ről is. Feketéről, manuális váltóval, hatalmas kormánnyal. 20 évvel ezelőttről.
A hátulját nem tudtam rendesen megtisztítani, az évek munkája otthagyta a nyomát. Fékpor, kopás, korom. Négy rögzítőkapocs volt rajta, ezek sajnos teljesen elkorrodáltak, ki kellett dobnom. Jó lenne rendesen megtisztítani, de még nem jöttem rá a módjára.
Pro: