Matematika ZH

Megírtuk a negyedéves matekvizsgát. Mivel már másodszor vettem fel a tárgyat, figyelni kell.

Az előadás hétfőn este nyolctól van, így általában szinte üresen kong a terem. A feladatok barátiak voltak, 40 pontért megy a küzdelem. 100 pont az egész félév, 40 kell a kredithez. Remélem, hogy 23-25 meglesz már most.

Notebook hűtő

Egy notebook hűtése közel sem annyira hatékony, mint asztali társaié. Nagy teljesítmény egy apró dobozba zárva, ahonnan csak nehezen tudja kiengedni a munka melegét. Egy erősebb masinánál jelentős problémát okoz a hatalmas hőmennyiség elvezetése. A hdd általános használat közben 55-60 fokos, komolyabb terhelésnél eléri a 70°C-ot is, míg a processzor üzemi hőfoka 67-70°C, játék közben a 85-öt is el-elkapja. Egy ilyen érzékeny műszernél ez nem igazán jó tulajdonság, ennek eredménye, hogy a két és fél éves notebookomban már a harmadik vinyó fut.

Régóta kerestem egy normális notebook hűtőt, ám úgy tűnt, Magyarországon senki sem használ ilyet; külföldi oldalról pedig nem nagyon volt kedvem rendelni, egy $20 értékű eszköznél elég barátságtalan a $20-30 postaköltség.
Tegnap végre ráakadtam egy ilyen hűtőre (Spire Pacific Breeze), meg is rendeltem, informatika óra után átvettem az üzletben. 3500 forint (+700 a gépbolt csomagolása és szállítása. Ha futárral kérem és nem megyek el érte, akkor 2500.- lett volna a házhozszállítás), két ventillátor, kék led, 2500-as fordulatszám. Néhány órás használat után úgy néz ki, hogy átlagos működésnél 15 fokot, terhelésnél 20 fokot jelent a hűtés. Most 47°C-on van, ilyenkor 60 körül szokott lenni.
Hiánypótló eszköz, nagyon hasznos és nem is drága.

Statisztika ZH

Pénteken megírtuk a Statisztika I negyedéves zárthelyit. A félév elején mondták, hogy ez nem egy két nap alatt megtanulható tárgy, így már korábban elkeztem beadagolni a 180 oldalnyi elméletet. A vizsga napján rájöttem, hogy ennek igazából sok értelme nem volt. Legalábbis a dolgozat szempontjából. Ami a könyvben levezetéssel együtt 15 sor, tele különleges jelekkel és fél óra, mire megértem, miről is van szó; a gyakorlati feladatokban sokszor egy háromtagú összeadásként manifesztálódik. Már amennyire egy képlet tud ilyet.

Azaz (nagyjából) megtanultam egy 2 centi vastag papírkötegnyi elméletet, miközben a gyakorlati részével nem sokat foglalkoztam. Ennek eredményeként kezd kialakulni egy statisztikai szemléletmód, ám a gyakorlati példákkal nem mindig sikerül megküzdeni. Talán a zh-ra jobb lett volna minél több feladatot megoldani, a szigorú elméletet pedig a szürke hétköznapok fel nem használt szabadidejébe tölteni.
25 pontot kell elérni az 50-ből. 10 kétpontos tesztkérdés, 1 11 és 1 14 pontos kidolgozós feladat. 5 tesztkérdés szinte biztosan jó, a többiből néhánynál volt sejtésem, de van benne tippmix is. A 11 pontos feladat valószínűleg hibátlan, az utolsóhoz pedig hozzászólni sem tudtam. Igen, ez az a rész, aminek nem néztem megy igazán a gyakorlati oldalát.
Reménykedve várom az eredményt, talán holnapra meg is lesz.

Kinek is szól a reklám? Reklámvadász?

A reklám hat. De kire? Hogyan? Miért?
Különböztessük meg a közösségi élmény két fajtáját. Az elsőbe tartozik mozi. Egy teremben ül az embertömeg, egyszerre, együtt és ugyanazt látjuk, halljuk. Ha valami van, oldalbabököm a mellettem ülőt, hogy 'Láttad?'. És ő látta. Különleges hatás ez, elsősorban a filmet nézzük, de legalább ilyen fontos szerepe van a masszának, aminek a közepében ülünk. Teljesen más lenne a hatása ugyanennek a filmnek, ugyanebben a teremben, ha egyedül kellene megnézni. Van a nézők között valami misztikus szál, kötődés, ez adja meg az értelmét a filmszínháznak.
A második típus inkább elméleti síkon közösségi. Ilyen például a rádióban hallott reklámok hatása. A többször játszott hirdetéseket egy idő után (szinte) mindenki ismeri, ugyanazt hallottuk, de nem egyszerre, egy időben, helyen. Legtöbbször egymástól függetlenül tesszük magunkévá az ilyen információkat, majd a legközelebbi találkozásnál cinkosan mosolygunk a partnerre, hogy "Tudod, (és itt jön az aktuális slágerszlogen)". Egy márkaépítő, jelmondatot sulykoló reklámblokknak nagyrészt éppen ez a célja. Be kell épülni a köztudatba; amit mindenki ismer, abból általában könnyebb pénzt csinálni.

Mostanában egyre gyakoribb a mindenkinek szóló reklám. Pontosabban mindenkinek ajánl valamit. Bútorüzlet: a nagyinak komoly, a gyereknek vidám, nekünk modern szekrény kell. A lámpás reklámjában szintén: minden szobában legyen más fényforrás: a csemetének kedves, a fürdőbe nyugis, a hálóba szexis, a nappaliba elegáns.

Első hallásra úgy tűnik, hogy több vásárlói réteghez is szól, bárki megtalálhatja a saját ízlésének valót, így már rohanhat is a kereskedelmi egységbe, hogy megvásárolja a hőn áhított bútordarabot. Cseles. A korosztályt hangsúlyozza és nem az alacsony árat. Nem egy adott szegmenst céloz meg, sokkal inkább a felső-középosztálybeli, középkorú, jól kereső érdeklődőket várja. Azzal, hogy az egész családot megemlíti, kedves élményeket, emlékképeket idézhet fel. Mesefigurás ágyat a kicsinek. Ó, a kedves gyermek, bármit megvennénk neki, de örülne egy új fekhelynek. Komoly állólámpát a nagyinak. Bár mindössze két másodperc jut a család egy-egy tagjának, bőven elég ahhoz, hogy előkerüljön az emlékezetünkből a hétvégi családi vacsora, egy nagy beszélgetés, vagy bármi más, kedves emlék. Az idő megszépíti a múltat, szokták mondani. Jó eséllyel ilyen rövid idő alatt sokkal inkább egy pozitív képet idézünk magunk elé. A reklám alig fél percig tart, de az előidézett kapcsolatok hatására még hosszú perceken át lekötheti a reménybeli ügyfél gondolatait.

Hasonló megoldással rukkolt elő az egyik étteremlánc. Vacsorázz náluk és megajándékoznak két mozijeggyel. A helyzet hasonó, mint az előző eseteknél. Igyekszik mindkét félhez szólni, ám mégis egy ember a célpont. A partner meghallja a páros pizzázást és a filmvetítést, ha vizuális gondolkodású, azonnal bevillan az elképzelt helyzet képe, ahogyan a kedvessel ülnek egy étteremben, majd kéz a kézben néznek egy szép filmet. Máris van mihez kötni a terméket, ha a megfelelő időpontban sikerült meghallgatni a hirdetést, a következő találkozásig mocorog a gondolat, előbb-utóbb tényleg egy közös pizzázás lesz az eredmény.

Ugyanebből az ötletből indul ki egy bank, mikor a legújabb hitel előnyeit ecseteli. Kedves felhasználó, rohanj új lakást venni, sosem lakthattál még ekkora házban. Drágám, még ez is a mi szobánk... még ez is... még ez is... még ez is. És máris többes lett az egyesből. Mármint számban. A bevezetőben még a kedvező ajánlat volt a lényeg, a pénzügyi háttér, majd mielőtt elég időt kapnánk a havi összeg számolgatására, máris elterelik a gondolatainkat életünk párjára. Ugye, milyen szép is lenne hétszobás lakásba költözni?

Éljen a képzelet irányítása. Nem az a fontos, hogy mit és mennyiért, hanem a lényeg, hogy ezáltal milyen új élményeket, életérzést kaphatunk. Lámpa, bútor, hitel. Az egyik egyszerű használati tárgy, a másik pedig inkább az adósságállományt növeli, mint az önbizalmat. Prózai dolgok, magában nehéz eladni.

Kössük csak valamihez, máris közelebb áll a vásárlóhoz a termék. Ilyen egyszerű.

Elindult hát a reklámvadász. Évek óta figyelem a reklámokat, a módszereiket, hatásukat. Sokszor nem azt kapjuk, amit vártunk, vagy teljesen más áll egy-egy hirdetés mögött, mint amit első olvasásra, hallgatásra megjegyzünk belőle. A reklámszakma nincs ereje teljében, mondogatják. Ez bizonyos szempontból igaz lehet, ám a reklám- és fogyasztói pszichológia talán még sosem volt ilyen erős. Ideje összegyűjteni a megfigyeléseket, gondolatokat. Ha valaki okul, tanul belőle és a következő vásárlásnál eszébe jut egy-egy itt olvasott mondat, tanács, már megérte nekiállni. Igyekszem összegyűjteni és megosztani a reklámok világában tett kalandozásaim trófeáit, térképeit. Bonyolult birodalom ez, vágjunk hát bele!

Néhány új eszköz

Az egyetemen kiárusították a leharcolt számítástechnikai eszközöket, így meghirdették, hogy jutányos áron megvásárolhatjuk a régi gépeket, monitorokat, mindenféléket. A levél szerint számítógépet lehetett venni. Ehhez képest a vásárolt gépek egyike sem volt használható, teljes, mindegyikből több fontos alkatrész hiányzik, amelyik nélkül nem működik. Nem tartom korrekt megoldásnak. Ha pedig előre tudták, hogy kiveszik a memómriamodulokat, meghajtókat, háttértárakat, akkor írták volna rá a gépek dobozára, hogy hiányos, nem működik. Így hiába veszem meg, ha még mindenféle alkatrészt kell vennem bele, hogy használhassam. Nagyon olcsó volt, persze, de jó lett volna egy pontos tájékoztatás, mert ott a tömeg miatt nem nagyon volt lehetőség szerelgetni.
Így alakult, lényeg, hogy most itt van 4 gép, 4 monitor, 3 lézernyomtató, 1 fax-scanner-nyomtató-multifunkciós vacak, 1 ősrégi rackes szerver, 1 scanner, 2 billentyűzet.
A 4 gépben összesen volt 3 HDD (20+40+40 GB), 2 memóriamodul (129+256 MB SDram).
A gépházak és az alkatrészek kitisztítása után rendszertelepítés következik, a továbbiakat még majd kitalálom.

Three Dog Night

Egy YouTube videó zenéjében bukkantam erre az együttesre (lásd néhány bejegyzéssel korábban). A zenekar 1968-ban alakult, 1975-ig egymás után 12 albumuk érte el az aranylemezhez szükséges eladásokat. Az Egyesült Államokban egymillió lemezt kell eladni ehhez az elismeréshez. 21 slágerük volt, köszönhetően a jól kitalált dallamvilágnak, Danny Hutton, Chuck Negron és Cory Wells remek hangjának és a kitűnő vokálnak.
A Three Dog Night elnevezés egy ausztrál kifejezésből származik. Az 'Isten háta mögötti' hideg éjszakákban a kutyák összebújva alszanak, így melegen tartják egymást, nem hűlnek ki reggelig. Minél hidegebb az éj, annál több kutya bújik össze.
Néhány korai próbálkozás után zenészeket toboroztak: Mike Allsup gitáros, Jimmy Greenspoon billentyűs, Joe Schermie basszista és Floyd Sneed dobos lettek az együttes új tagjai. A "One" az első toplistás slágerük, majd egy évvel később, 1970-ben a (Not to Come)" listavezető lett. "Mama Told Me". 1971-ben a "Joy to the World" hat héten át állt a lista élén, majd 1972-ben a "Black and White" tört a poplista első helyére. Utolsó nagy slágerük az 1974-ben megjelent "The Show Must Go On".
1976-ban a belső feszültségek és az egyéni karriervágy hatására megromlott a tagok viszonya, Hutton kilépett, majd egy évvel később feloszlott a zenekar.
2006-ban a hatalmas rajongói tábor hatására (is) újra összeálltak és ígéretük szerint 2007-ben új stúdióalbummal jelentkeznek és egy koncert-sorozatba kezdenek.
Forrás: allmusic.com

Hova visz az út?

Aero?

Talán az Aero a ludas? A telepítő ajánlotta az Aero felület használatát, így az aktív. Néha kikapcsolom és akkor stabilabbnak tűnik a Windows. Másfél nap alatt közel 20 alkalommal fagyott le, kezd zavaró lenni a megbízhatatlansága. Most kap két napot normál Vista skinnel és kiderül, hátha úgy használható.

Registry?

Az új képnézegetőnél már a kinézetre is ügyeltek. Hasznos, ugye? Főleg, mivel így kb 10 másodperc alatt nyitja meg a képeket. Ha egy albumból nézegetek képeket, random sorrendben, ez azt jelenti, hogy a 20. kép után máris több mint három percet vártam teljesen fölöslegesen.
Ezen felbuzdulva letöltöttem az InfranView-t, hogy majd az jobb lesz nézegetőnek. Igen ám, de a telepítő megfagy, nem tud írni a regisztrációs adatbázisba. Remek. Nagyon remélem, hogy lesz belőle használható, Vista kompatibilis kiadás, mert így nem sokra megyek vele. Próbáltam már más alternatívákat, de minddel az volt a gond, hogy az első indítás nagyon lassú. Azt meg nem szeretném, hogy daemonként folyamatosan fusson a háttérben a magja, amennyi képet nézek, bőven elég, ha csak akkor indul. De az az indulás legyen gyors.
Megint registry - több programnál is feltűnt (amit persze xp-re írtak, azaz még nincs Vista Ready belőle), hogy nem tudnak írni a megszokott helyre. Azaz pl a foobar nem tudta átírni a fájltársításokat. Az utorrent sem. Az egy típust használó programoknál nem gond, egyszerű kézzel megcsinálni, de egy zenelejátszónál, amit ~50 formátummal is elboldogul, már nem mindegy.

Vista, mi lesz veled?

Vista. Szép, de instabil. Meg stabil. Tegnap 8 órán át ment hiba nélkül, ma egy órán belül háromszor fagyott le. Kivételesen itt nem a gép magas hőmérséklete miatt, a HDD közel sem olyan forró, mint a biztonsági határ, így ez kizárva. A processzor szintén. Egyszerűen lefagy. Böngészés, videózás, zenélés közben.
Van még néhány bosszantó hiba. XP alatt rendesen működött a kétmonitoros üzemmód, megjegyezte, hogy leállítás előtt mi volt beállítva és az indítás után ugyanúgy töltődött be. A monitorváltás szintén gyorsan lefutott. A Vistán beállítom a szokásos munkaelrendezést, dolgozom rajta, majd gondol egyet és kikapcsolja a külső monitort. Bootolás után mindig csak a főmonitor aktív, a másik készenléti állapotban marad.
Kap egy hónap próbaidőt, az talán elég az újítások, az új rendszer megismerésére, ha utána is instabil, akkor vissza XP-re, vagy irány egy Linux.

The "Wow" starts now.

Tegnap nekiálltam csicsázni a windowst. Persze még az XP-t. Ennek az lett az eredménye, hogy reggelre a Style XP megkajálta a boot.ini-t, de olyan szinten, hogy még az eredeti XP cd-vel sem tudtam helyreállítani, egyszerűen még a hibajavító konzol sem indult el, pedig egy Fixboot segített volna. Magad uram, ha szolgád nincsen, így hát megköszöntem a 6 éves operációs rendszernek az eddigi szolgálatot és végre rátettem a dvd olvasó tálcájára a Windows Vista című lemezt. Clikety-click, avagy next-next-finish és néhány lefagyás után máris a Vista Ultimate bootolt be a már megszokott XP Professional helyett. Szerettem volna már a kiadás után kipróbálni, de a driverek miatt nem álltam neki. Az XP-nél 3 év telt el, mire méltóztattak rendes, működőképs, stabil Mobility illesztőprgramot kreálni, addig ősrégi, modolt programokkal kellett dolgozni. Itt szerencsére időben reagáltak, 2 hónap késéssel máris van elérhető verzió. Egyelőre stabilnak tűnik, bár az előző egy órában négyszer fagyott le a rendszer, majd kitalálom, hogy mi miatt.

Az Aero nagyon jónak tűnik, végre az operációs rendszer is kihasznál valamit a marha drága VGA kártya tudásából. Persze, így jobban leterheli a rendszert, de mégis jobb, mert a processzor a saját dolgát tudja végezni, nem kell a megjelenítéssel is foglalkoznia (annyit). A teljesítmény-értékelő akármi 2,9-et adott a gépre, a videokártya hozta a legalacsonyabb pontot, a többi 3,9-4,7 között van. Lényeg, hogy úgy tűnik, nagyjából minden működik.

A korábbi windózok futószalagon érkeztek, 98, 98 SE, (2000), Me, XP; néhány éven belül jónéhány verziót vehettünk meg, vetettek meg velünk. Ezen 4-5-6 évig dolgoztak, meg is látszik rajta az eredmény. Végre sikeült elszakadni az immáron több mint tíz éve sulykolt rendszertől, az elavult kinézettől. Felhasználói szemmel nézve az új design a legszembetűnőbb, de a használat során folyamatosan előkerülnek az új fícsörök, az rengeteg apró újítás.

Jó lesz, csak bele kell tanulni a használatba.

Market

What else do I have to say?

The Gambia - The Smiling Coast

Should I say 'Re'?

Jó dolog ez a blog. Legalábbis azt hiszem. 3 évvel ezelőtt elhatároztam, hogy egy online felületre írogatok. Azóta kipróbáltam 6-8 blogmotort, saját rendszert, regisztrálósat, feltöltőset, ilyet-olyat, ám egyiknél sem sikerült leragadni. Így eljött az idő, hogy visszatérjek ide, a bloggerre. Bár ez nem saját tárhelyen van, itt legalább nem kell a fájlokkal, rendszerrel játszani, egyből megy minden és kész.