Javulgat az MW. Kiadtuk a kb 0.99-es verziót, csomó elírást, hibát javítottunk, de persze volt benne bőven typo. Folyamatosan özönlenek az emilek, hogy ezt-azt javítsd, de ez mindig így van. Ami röhej, hogy elég sokan azért írnak, mert a játék németül szól hozzájuk a honosítás telepítése után. Ez csak akkor lehet, ha a telepítésnél nem a játék könyvtárát adta meg célnak. Tehát, vagy nem tudja, mi az a könyvtár, vagy csak tovább-tovább installt csinál... persze, hogy eszetlenül nem megy senki. Biztosan van olyan is (talán egy ezreléknyi), akinél tényleg nem megy a magyarítás, rajtuk megpróbálunk segíteni a rendelkezésre álló eszözkökkel (távsegítség lol).
Mindegy, nem komolykodunk fölöslegesen. A lényeg, hogy végre kész, túl vagyunk rajta.
Amúgy ez szörnyű, bármit is akarok írni, a második szó után már az informatikánál tartok. Életmódváltást kell eszközölni... huh. Elég volt a barlanglakó életmódból.
Vastag hemüveg, kéthetes borosta, kétévenemvoltamstrandon, hetesbömi, digitális mindenféle, hófehér bőr, no színház, ááááá hagyjuk, nem embernek való ez. Fel kell venni az öltönyt, megborotválkozni, rendbeszedni az életet és kész. Túl sok már 'kifejlődött' programozót ismertem meg mostanában és eléggé elment a kedvem ettől a életmódtól. Minden tiszteletem a munkájuké, de a lifestyle elég alter.
Vegyünk egy 90 fokos fordulatot és szerencse fel, gogo próbálkozni. Tudom, ez fél év pihit jelent, de annyit megér.
Szintemelő, még nyelvvizsga, elég csábító dolgok. De, ha úgy veszem, minimális munkával elég sok pontot lehet szerezni. Tehát, nosza, ennyit megér.
Hogy mi leszek, ha nagy leszek...? Majd kiderül, de ennek most biztosan így kell lennie. Volt már több ilyen nagy változás, az elején, vagy inkább közben úgy tűnt, hogy ez most nagyon rossz, nem kéne, ilyesmi; a végén általában kiderült, hogy kellett ez, sokkal jobbá, egyszerűbbé vált minden. Dolgozni kell, hajtani, valahogy majd csak lesz. Tegnap jutott eszembe, hogy amikor választanunk kell, lényegében nem is mi választunk, mert azt, amiből válogatni lehet, nem mi határozzuk meg. Na így gondolkozzunk rekurzívan... Ez van, de legalább logikus és talán érdekes téma, megérne egy cikket (majd egyszer megírom). Most inkább más cikket írok, úgy is van három féligkész munkám.
Szilveszter --> az év utolsó nagy bulija, mindig különleges dolog. Tavaly nagyon jól sült el, sikerült összehozni majdnem mindenkit, aki számít. Voltak néhányan, akik nagyon hiányoztak, de majd talán legközelebb ... Most úgy néz ki, Sopronban ünnepeljük, hogy megint magasabb számot kell írni mindenhol. Jó lesz, rég látott kedves barátokkal találkozom, az ilyet sosem szabad kihagyni.
Karácsony --> szintén a kedvencem, főleg a decemberi ünnepek közül. Mint tudjuk, jobb adni, mint kapni. Azaz mikor hogy. Ilyenkor mindig lehet egy nagyot durrantani, az eldugott gondolatokat, megjegyzéseket, érzéseket előkaparni... majd kiderül, eddig mindig jó volt.
Huh, megszaladt a tollam, elég mára, inkább fordítok még egy kört a Chessmasterből.
Mindegy, nem komolykodunk fölöslegesen. A lényeg, hogy végre kész, túl vagyunk rajta.
Amúgy ez szörnyű, bármit is akarok írni, a második szó után már az informatikánál tartok. Életmódváltást kell eszközölni... huh. Elég volt a barlanglakó életmódból.
Vastag hemüveg, kéthetes borosta, kétévenemvoltamstrandon, hetesbömi, digitális mindenféle, hófehér bőr, no színház, ááááá hagyjuk, nem embernek való ez. Fel kell venni az öltönyt, megborotválkozni, rendbeszedni az életet és kész. Túl sok már 'kifejlődött' programozót ismertem meg mostanában és eléggé elment a kedvem ettől a életmódtól. Minden tiszteletem a munkájuké, de a lifestyle elég alter.
Vegyünk egy 90 fokos fordulatot és szerencse fel, gogo próbálkozni. Tudom, ez fél év pihit jelent, de annyit megér.
Szintemelő, még nyelvvizsga, elég csábító dolgok. De, ha úgy veszem, minimális munkával elég sok pontot lehet szerezni. Tehát, nosza, ennyit megér.
Hogy mi leszek, ha nagy leszek...? Majd kiderül, de ennek most biztosan így kell lennie. Volt már több ilyen nagy változás, az elején, vagy inkább közben úgy tűnt, hogy ez most nagyon rossz, nem kéne, ilyesmi; a végén általában kiderült, hogy kellett ez, sokkal jobbá, egyszerűbbé vált minden. Dolgozni kell, hajtani, valahogy majd csak lesz. Tegnap jutott eszembe, hogy amikor választanunk kell, lényegében nem is mi választunk, mert azt, amiből válogatni lehet, nem mi határozzuk meg. Na így gondolkozzunk rekurzívan... Ez van, de legalább logikus és talán érdekes téma, megérne egy cikket (majd egyszer megírom). Most inkább más cikket írok, úgy is van három féligkész munkám.
Szilveszter --> az év utolsó nagy bulija, mindig különleges dolog. Tavaly nagyon jól sült el, sikerült összehozni majdnem mindenkit, aki számít. Voltak néhányan, akik nagyon hiányoztak, de majd talán legközelebb ... Most úgy néz ki, Sopronban ünnepeljük, hogy megint magasabb számot kell írni mindenhol. Jó lesz, rég látott kedves barátokkal találkozom, az ilyet sosem szabad kihagyni.
Karácsony --> szintén a kedvencem, főleg a decemberi ünnepek közül. Mint tudjuk, jobb adni, mint kapni. Azaz mikor hogy. Ilyenkor mindig lehet egy nagyot durrantani, az eldugott gondolatokat, megjegyzéseket, érzéseket előkaparni... majd kiderül, eddig mindig jó volt.
Huh, megszaladt a tollam, elég mára, inkább fordítok még egy kört a Chessmasterből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése