Levelező képzés? Vagy 18 iskolaév után még mindig nappali?

A nappali képzés egyre inkább önmaga paródiája. Napi néhány órát ülök az kontaktórákon, a leglehetetlenebb időpontokban, sokszor 5-6 óra üresjárattal (szóismétlés FTW). Az egyes alkalmak teljesen komolytalanok, sajnos alig akad félévenként 1-2 olyan tárgy, ahol a tananyag és az oktató is egyaránt kiváló és érdemes bejárni, mert érdekes és sokat ad. A többi viszont... sajnos néha már-már a szánalom határát súrolja. Ezzel nem az egyetemet akarom lehúzni. Talán nem is tudom, hogy ki, vagy mi a felelős ezért. A Corvinus az ország egyik legjobb hírű egyeteme, rengeteget tesznek a minőség fenntartásáért. Ám néha azt érzem, hogy sok kurzus csak azért van, mert már csak ezzel sikerült feltölteni a maradék krediteket. Alibi- és indokolatlan tárgyak, amik mérföldekre állnak tőlünk, megsavanyodott oktatók tartják elavult és a valóságtól messze elrugaszkodott könyvekből.

Ezért döntöttem úgy, hogy a második képzésemre levelező munkarendbe fogok jelentkezni. Ez azt jelenti, hogy nem kell napi szinten ott lenni; a kontaktórák tömbösítve, néhány hetente, vagy havonta zajlanak. Így marad idő dolgozni, élni, fejlődni, karriert építeni és nem leszek az egyetemre láncolva. Tudom, hogy az eszményi egyetemista egész nap a suliban ül és nagy élvezettel fogyasztja a könyvet. Viszont már nagykorú iskolás vagyok, azaz ez a 18. évem a 'világot jelentő padok' mögött. És még mindig évek vannak hátra. A teljes munkaidős diákságtól kezd csömöröm lenni, sok más dolog felé húznék, több dologgal is foglalkozom az egyetem mellett.  Az idő gyorsvonatként robog tova és már másra is szeretnék időt szánni. Jelenleg jó sztahanovistaként nappal a suliban ülök, délelőtt önkénteskedem, délután fordítok, este írok, éjszaka blogot szerkesztek, délben olvasok, uzsonnaidőben pedig szórakozom. Jó lenne már komolyabban is a munkáimmal foglalkozni, annyi jó ötletem van, amit szeretnék megvalósítani.

Szóval levelező. A legtöbb helyen ez azt jelenti, hogy kéthetente pénteken és szombaton van az oktatás. Azaz félévente hét alkalom. Ez bőven belefér, főleg, ha nem kell túl messze utazni. Arra viszont gondolnom kell, hogy ha megyek tovább mesterképzésre, azt is levelezőn szeretném végezni és így fennáll az esélye, hogy a két egyetem kiüti egymást. Ám ha ezeket össze tudom egyeztetni, lényegében három, vagy négy diplomám lesz, már amennyire külön diplomának lehet tekinteni egy bsc és egy msc oklevelet. Engedtessék meg nekem mégis, hogy külön diplomának számoljam, mivel mindegyik az életnek egy eléggé más területéről lesz. Nemzetközi marketing bachelor, érdekes bölcsész bachelor, valami egzotikus master, a jelenlegi terveim szerint afrikanisztika, végül egy közgazdász master.

Mivel most sem hirdették meg az afrikanisztikát, még mindig nem tudom, hogy mi lesz az afrikanista képzés előfeltétele. Egyelőre a kommunikáció és médiatudomány, kulturális antropológia és esetleg a nemzetközi tanulmányok szakokon gondolkodom. A nemzetközivel lehet, hogy sok a meló, antropológia csak Miskolcon van, kétheti időbeosztással, míg kommunikációt találtam máshol is. Van még egy titkos favoritom, a társadalmi tanulmányok. Ez van Veszprémben is, ami legalább viszonylag közel van. Ennek a szaknak is nagyon tetszik a leírása, jól kiegészíteni a mostani tevékenységeimet.

A jelentkezési határidő 2009. február 16.

Time will tell.

Felvételizem, harmadszor

Ismét elkezdődött a jelentkezési időszak. Ma nyílt meg az e-felvételi rendszer, ideje regisztrálni.

Nagy gyakorlatom van már a dologban, elvégre harmadszor teszem mindezt. Ám ezúttal egy második képzésre jelentkezem. A Közgázon fizetősön vagyok, így még van egy rakat állami félévem. Most valami olyat keresek, amit könnyű elvégezni és utána mehetek róla tovább, amerre szeretnék. Egyelőre az afrikanisztikán gondolkodom, mint lehetséges mesterképzés.

Mindenképpen ALÁ, azaz államilag támogatott, levelező alapképzés kell. Lehetőleg olyan, amit le tudok rendezni augusztusban és októberben. Azaz nem kell kéthetente, vagy hetente utazni.

Előzetes jelöltjeim: kultúrantropológia, kommunikáció és médiatudomány, nemzetközi tanulmányok.

450 pontom van, ennek elégnek kell lennie szinte bárhova.

No, kezdődjék a böngészés.

A Windows 7 telepítése VmWare virtuális gépre

A Microsoft műhelyében rendületlenül készül a Windows 7. a Vista utódja. Bár a megjelenéséig még több mint egy év hátravan, a netre kiszivárgott (pre) béte remek lehetőséget kínál a még bőven formálódó operációs rendszer kipróbálására.

A Windows szép és jó, viszont a megbízhatóságával kapcsolatban mindig is voltak kétségeim, ezért első körben egy VmWare virtuális gépre telepítem fel.

Az első lépés:

A netforgalom legalizálása végett természetesen kicsi .rar fájlokban érkezett a telepítőkészlet, a kicsomagolással igyekeztem ezt egy fokkal telepíthetőbbé tenni.

A telepítéshez egy 6.5.0. kiadású VmWare Workstationt használok.

Az új virtuális gép létrehozásánál a Custom (advanced) menüpontot választom. A 6.5-ös kompatibilitási mód kiválasztása után bemountolom a telepítő lemezt.

 

 

Az így létrejött meghajtót kiválasztva a VmWare felismeri, hogy Vista telepítő van bent, ezért az Easy Installnak nevezett könnyített telepítővel fog végigvezetni. Mivel a szoftver még nincs felkészítve a Win 7 telepítésére, ez most nem megoldás, valószínűleg nem értené, hogy a Vistának felismert lemezen miért vannak teljesen más fájlok. Ezért inkább a legalsó, I will install the operating software later. opciót választom.

A következő képernyőn a telepítendő operációs rendszerhez legközelebbi beállításokat kell kiválasztani, azaz esetünkben ez a Vistát jelenti.

A processzorok számának megadásánál a kettőt jelöltem be, lévén a gépben egy Core2 Duo muzsikál. Ez nyilván a gép felépítésétől függ, egymagos rendszernél az első opciót kell választani.

A következő lépésben a virtuális gép által hozzáférhető rendszermemória nagyságát kell megadni. Itt 2 GB-t jelölök ki erre a célra. Ennek már elégnek kell lennie a Windows 7 stabil és gyors működéséhez és a gazdarendszernek is marad elegendő. Nyilván, ha kevesebb RAM van a gépben, célszerű kevesebbet kiosztani. Birdnél 1 GB-ből 300 MB-t használt, az általam megadott 2 GB-ből még nagyobb terhelésnél sem futhat ki.

A következő lépés a vendégrendszer hálózatának meghatározása. Egyelőre a NAT-ot adom meg, remélhetőleg működni fog. A Tovább gomb megnyomása után az I/O eszközök beállítása következik, itt nem változtatok semmit, az ajánlott, LSI Logic nevezetűt hagyom aktívan.

A VmWare 16,0 GB lemezterületet javasol a Windows Vista telepítéséhez. Mivel hely akad bőven, a 7-nek is kiutalok ennyit.

Ez volt a virtuális gép létrehozásának utolsó állomása, a véglegesítés előtt még egyszer átnézem a beállításokat, majd jöhet az újonnan létrejött gép elindítása.

A telepítő elindítása előtt még kapok egy figyelmeztető üzenetet. Ez azt mondja, hogy a Windows által jelentett órajel különbözik a processzor valós órajelétől, ebből ő arra következtet, hogy valamilyen energiatakarékos beállítást használok. Ebben nem is tévedett, viszont csak emiatt nem fogom megváltoztatni a rendszer beállításait, ezért lelkesen leokézom a felbukkanó ablakot.

Mivel a folyamat elején azt választottam, hogy saját magam szeretném elvégezni az új operációs rendszer telepítését, a VmWare most arra kér, hogy ha végeztem a művelettel, legyek oly kedves és nyomjam meg az I finished installing gombot. Ám legyen.

És, kedves közönség, Hölgyeim és Ugyaim! Végre elkezdődhet a telepítés, az új Windows a Vistából jól ismert képernyővel köszön be, bár ezúttal egy nagy hetes virít a képernyő közepén.

Az alján olvashatóak szerint ez a 6801-es build, azonban ezzel nem tudott meglepni, az egyik fórumon olvasottak alapján tudom, hogy a telepítő mélyén a 6956-os build rejtőzik, viszont ez csak később fog kiderülni. A kernel újabb, a főverzió pedig megmaradt a 6801-nek. Bonyolult, na, a lényeg, hogy működjön. Ez a kiadás csak az angol nyelvű felületet tartalmazza, viszont a magyar billentyűzettel már elbír. Azaz az első formban maradt az English, a másik kettőben pedig Hungarian lett a nyerő választás.

Nincs más hátra, mint előre, jöjjön a nagy pillanat. Most megnyomom az Install gombot, történjék bármi.

3 perc Please wait... után megkérdezi a telepítő, hogy elfogadom-e a licencszerződést. Hogyne fogadnám el, különben el sem kezdtem volna az installt. A következő lépésben a telepítés módját választom ki. Mivel a virtuális gépen (még) nem nagyon található operációs rendszer, ezért az Upgrade opció helyett a Custom-ot választom.

A telepítés helyéül szolgáló (ebben az esetben az egyetlen látható virtuális lemez) partíció kiválasztása után el is kezdődik a fájlok másolása.

Gyakorlott installhuszárként tudom, hogy ilyenkor hosszú semmittevés következik, ezért az unalomba fulladás elől menekülve beteszek egy pörgős Police albumot. További Please wait... következik. Miközben várom, hogy csorogjanak a bitek, eszembe jut, hogy most a médiagazdaságtan házidolgozatot kellene írnom. Ajaj. Azt hiszem, ideje kilépni a telepítőből és egy Word-öt nyitni helyette.

Nem, inkább mégsem. Ez nem lenne l33t. Elborít a g33kdom, folytatom a telepítést. Közben eljő a második fázis, az Expanding files már 4%-nál tart. Elnézést, 5%.

<hosszú szünet>

Egy ideje nem történik semmi.

Az ablak alján viszont rendületlenül villognak és prüntyögnek ezek a kis izék, ami arra utal, hogy talán, talán...

Az Expanding files 30%-nál tart, ennek örömére felcsavarom a termosztátot 29°C-ra, mivel a most beállított 25,5°C ellenére sem megy a fűtés és 17°C van a szobában. Nem, ez nem offtopic, ez mind a rendszer telepítésének a szerves része. Ha nem adottak a megfelelő feltételek, a rendszergazda kénytelen lesz kapcsolatba lépni más humanoidokkal és ez beláthatatlan következményekkel járhat. Azaz jobb, ha megoldom ezeket a problémákat, amíg a telepítő dolgozik. Nem akarom felborítani a világ rendjét, na.

Bird üzenete (19:35):
Na megyek, elderítem a kaját.
csak előtte csinálok avatart
Zoli üzenete (19:37):
ugye az élet ilyen
először a legfontosabb dolgok
utána meg a többi
Bird üzenete (19:38):
Most már mehetek enni.
brb!

És így lett a GTA IV-es avatárból NOM NOM NOM.

Expanding files 78%, közben Sting fáradhatatlanul kántál a hangfalból.

Mivel továbbra is lassan halad a telepítő, a várakozás közben (ismét, századszor is) megnézem az aktuális notebook kínálatot és megpróbálom eldönteni, hogy milyen gépet veszek.

  És igen! A Roxanne monumentális refrénjéhez érve a telepítő is továbblép önmagán és elkezdi elindítani a szolgáltatásokat.

 

A következő várakoznivaló a Completing installation ...

 

 

 

Mivel a telepítő eddigi része teljesen automatikusan futott, nem is igényel hosszabb kommentárt. Bár kiváncsi lennék, hogy mit csinál a háttérben és éppen hol tart, viszont az egységsugarú felhasználónak így a legjobb. Ami jó, azt ne javítsuk meg.

Ezzel véget is ért a rendszer telepítése. A véglegesítés során rákérdez a termék kulcsára, de nem kötelező megadni. Nem is adom meg, mivel egyrészt csak egy próba erejéig tettem fel a rendszert, másrészt nincs is. 2009 elején érkezik a hivatalos, valamennyire nyilvános béta, inkább azt szánom majd komolyabb tesztelésre.

Még néhány perc várakozás után meg is kapom az asztalt, az alkalmazás véget ért, a rendszer készen áll a használatra.

  Internet, hang működik, egyelőre teljesen stabil és gyors. A publikus béta megjelenése után jelentkezem majd egy teszttel a rendszer újdonságairól. Egyelőre szimpatikus, ha meglesz az új notebookom, felteszem rá éles környezetben is, akkor jobban bele tudok mászni. Ez a virtualizációs megoldás inkább csak arra volt jó, hogy lássam, hogy mennyire működőképes ez a build.

 

 

 

 

Vastaps, függöny.

GTA 4 magyarítás

A héten nekiálltunk a GTA 4 fordításának.

A projekthez készítettem, készítettünk egy önálló oldalt, erre tessék:

http://liberty.gamehunterteam.hu