Megvan!
Múlt héten írtuk vezetői számvitelből az első negyedéves zárthelyit. 55 pontos volt, ebből 20-at kellett elérni, hogy mehessek a második negyedévesre. Elég kusza körülmények között csak néhány órát tudtam rá tanulni, jó lett volna többet, de most ennyi jutott. Ponthatár fölött egy hajszállal átcsúsztam, egyelőre ez a lényeg.
Úgy alakult, hogy holnap megyek új gépet venni. Sikerült hitel nélkül hozzájutnom a pénzhez. Ehhez az kellett, hogy a nagyszüleim 23 évvel ezelőtt, a születésemkor nyissanak egy Ifjúsági Takarékbetét, arra betegyenek 100 Ft-ot és azóta is, havonta egy-egy kisebb összeget. Ezt anno azért találták ki, hogy fiatal felnőttként a kedvezményezett könnyebben hozzájusson egy lakáshoz.
Ám azóta közel százszorosára romlott a forint és egy lakás ma már nem 700 ezer forint, hanem inkább legalább 10, a fővárosban pedig 20 millió.
Arra jutottunk, hogy talán az lenne a legjobb felhasználása pénznek, ha vennék belőle egy csúcskategóriás PC-t, amivel továbbra is tudok fordítani. Ha jól csinálom, mire elavul az új gép, megkeresem egy újabb gép árát.
Az utóbbi időben egyre többször futottam bele abba a kellemetlen helyzetbe, hogy nem tudtam futtatni a hivatalos fordításra szánt játékokat. Így viszont nehéz dolgozni, mert nem ismerem a hátteret, a szövegkörnyezetet és sokkal nagyobb a félrefordítások esélye. A minőséget pedig tartani kell, abból nem engedhetünk.
Ma este megyünk Rockabilly divatbemutatóra és koncertre, majd holnap hajnalban, nyitásra megyek Fehérvárra a bankba. Ezt a betétet ugyanis csak abban a fiókban szüntethetem meg, ahol nyitották. Utána gyorsan vissza Pestre, 11:20-tól nemzetközi marketing szeminárium lesz, az egyik legfontosabb óra. Ha sikerül összehozni mindent időben, suli után megyünk Morpheusszal gépet venni.
Rendeltem egy Asus eee Pc-t is. Ez egy apró masina, 7'' kijelzővel. Az egész akkora, mint egy dvd tok. Xandros Linux fut rajta, jegyzetelni tökéletes lesz. 3 óra fölött üzemidő, ráadásul tokkal együtt is csak 90 deka. Két kiszerelésben kapható, a különbség mindössze annyi, hogy az erősebb gépben 700 mAh-val nagyobb kapacitású akku és egy plusz webkamera lakik. Ezt szerettem volna venni, de sajnos elfogyott és csak májusban érkezik legközelebb.
Tegnap rendeltem, ma visszaigazolták, talán holnap át is vehetem. Kék színű lesz, 4400 mAh akkuval, 900 MHz procival, 4 GB SSD-vel. Egyedül a processzorhűtőben van mozgó alkatrész, de ez is csak ritkán megy, azaz teljesen hangtalan a gép.
Egy ideje rágódom a gondolaton, hogy mi lenne, ha elmennék végigjárni az El Camino-t. Az Út egy kb 800 km hosszú gyalogtúra, keresztül Spanyolországon, egészen Santiago de Composteláig. Esetlen onnan még tovább 80 km-t, Finisterréig, a világ nyugati végéig.
30-33 nap, egyedül, hátizsákkal. Jónak tűnik. Azt mondják, hogy még senki sem úgy jött vissza onnan, mint ahogy elindult.
Vonattal, vagy repülővel Pamplonáig, vagy Barcelonáig, onnan stoppal, vagy busszal Saint-Jean-Pied-de-Portig. Ez egy kis település a Francia határon. Innen irány gyalog Compostela. Napi 20-25 km túra, jelzett útvonalon.
A költségek:
- kiutazás: közlekedési eszköztöl és időtől függően 30-80 ezer
- szállás: zarándokszállásokon, alkalmanként 0-7 euro adomány, összesen 50-70 ezer
- étkezés: sok gyümölcs, zöldség, hús
- gyógyszerek, segédeszközök
- túrabakancs, felcsatolható szárú nadrág, 3-4 váltás ruha, egyéb apróságok
Összesen kb 150-200 ezerbe kerül az egész túra, utazással együtt.
Ma vettem két könyvet, az egyiket egy magyar zarándok írta, Pamplonától Santiagóig, a másik pedig egy hivatalos útikönyv, a Zarándok útikalauz, A Szent Jakab út.
5:30-kor kezdődött a futam, nem volt előtte a szokásos stúdiós bevezető. Safety car, sok balesetek, technikai hibák. Heten futottak be, a Ferrarinak nagyon nem ment.
Délután megnéztem a Kincs, ami nincset, sokadszorra is kitűnő kikapcsolódás. Közben babot főztem, Bud Spencer filmekhez kötelező kellék.
Utána jött a Világszám, Koltai 2004-es filmje. Tetszett, azt hiszem, megértettem a lényegét. Sok helyen olvastam, hogy alacsony volt a nézettsége, bukás lett; szerintem nem ezt érdemelte volna. Csak meg kell próbálni gondolkozni és értelmezni. Zseniális mű.
A gép lefagyott filmnézés közben, ismét sikerült összevesznem vele. Egyre sűrűbben jelentkeznek hardverhibák, remélem, hogy még bírja egy ideig. Nagyon jó lenne egy új gép, a mindennapi munkámhoz és a tanuláshoz is szükségem lenne rá, de egyelőre a végtelen távolba vesző homályban van az a pénz, amiből meg tudnám venni. 2 órán át futott a scandisk, a következő néhány órában pedig a defrag küzd majd az adatokért.
Most póker jön, rendeltem hozzá csípős tésztát és sajtos salátát. Messze még a reggel, 5:30-kor kezdődik a Forma 1 közvetítés. Az évad első versenye, szeretném élőben megnézni.
Délután nyertem egy heads-upot és játszottam néhány Sit'n go-t, de ma csak játékpénzben. Időt kellene szakítanom a játék matematikai hátterének tanulmányozására, ha ésszel játszom, egészen jövedelmező.
Néhány órája az utcában vonultak át a tüntetők, de talán találóbb a szűkagyú csőcselék kifejezés. Az utca végében villogó rendőrautók, mindenhonnan üvöltözés és csapkodás. Egy durranást is hallottam, remélem, hogy csak petárda volt. A tv-ben mondták, hogy az egyiknek a kezében felrobbant egy Molotov-koktél. Szörnyű, ami körülöttünk történik, szinte tehetetlenül szemlélem, ahogy az ország esik szét és sok ember munkáját teszik tönkre.
Délben keltem, hajnalban Forma 1-et néztem. A TV-t bekapcsolva Demszky főpolgármestert pillantottam meg, éppen az idei szózatát intézte a néphez, az Istenadta néphez, Petőfi árnyékában, aki Izsó Miklós szobort oda 126 évvel ezelőtt.
Tetszett a beszéd, érdekesen mutatta be az akkori és a mai csőcselék rémisztő hasonlóságát és az elvakult maradi politizálás eredményeit, jövőképét. Sajnos a beszédben említett pórnép itt is képviseltette magát; tojással dobálták a szónokot, paprikás hangulatot teremtendő.
Azt hiszem, ma sem megyek rendezvényre. Inkább csendben zenélek, zenét hallgatok és rágódom az élet problémáin, gondjain, amiken valahogy túl kell esni és továbblépni. Már ha lehet, egyáltalán.
Elővettem a gitárt, Knockin' on heavens door és Tanita Tikaram.
Az ünnep ne a külsőségekről és a képmutatásról szóljon. Megteszik ezt helyettünk elegen. Egy szabadságharc ünnepe szóljon a szabadságról, a szabad döntésről, a szép emlékezésről és a jövő tervezgetéséről. Mert jövő lesz, ez biztos. Csak addig rengeteget kell kepeszteni, sokszor elég keserű élmények között, de akkor is hajtani kell, előbb-utóbb csak lesz valami eredménye.
Találkozunk majd ott, ahol nincsen sötétség.
Hamiltom, Kubica, Kovalainen. A Ferrarinak nem ment jól, Raikkonen büntiből 15. helyen. Jó volt, látványos, bár a közvetítők nem mindig voltak a helyzet magaslatán.
A futam holnap hajnalban lesz , jónak ígérkezik.
Legalábbis azt hiszem.
Félig megnéztem a Season Introduction, végig Hamiltont fényezték, nem igazán tetszett. Mind arról beszéltek, hogy tovább kell folytatni az eddigi jó hozzáállást (mentáliti). Na ja, mert eddig olyan baromi jó volt a kifelé közvetített közhangulat. A tavalyi idényben többször olvastam a bulvárlufivá fújt ügyeikről, mint a tényleges sporteseményekről. No de majd kiderül, nem ásom el előre a sorozatot.
Hajnali fél négykor kezdődik az első időmérő edzés, megpróbálom megnézni a reggeli közvetítést. Most töltöm a tegnapi szabadedzést, 3 órányi F1 móka, ha elég erőm lesz hozzá, végignézem.
A ráérő időmben fordítom a Swashbucklerst, előbb-utóbb elkészül. A szövegekhez még kedvem is van, inkább a fontfájlokt átrajzolását tolom, amíg lehet, az mindig macerás. Egy rakás cirill betűt kell kicserélni ékezetes mindenfélékre.
Tanulni is kellene, de egyelőre nem visz rá a lélek. Jövő héten három fontos vizsga lesz, mindet jól meg kell írnom, hogy könnyebb legyen a félév végi vizsgaidőszak. Felvettem majd' egy tucatnyi tárgyat, bár tudnám, hogy minek.... De ha már így alakult, mindet el kell végeznem, hogy előbb-utóbb legyen valami papírom arról, hogy sikeresen abszolváltam ezt az egész nagy bürokratikus maszlagot, ami körülvesz.
Továbbra is folyamatosan a Diákhitelen rágódom. Pénzre mindenképpen szükségem van, de ha felveszem, ismét dönteni kell. A mindennapi költségek fedezésére használom és jól érzem magam belőle. Jó cuccok, főtt kaja, benzin, néha egy-egy koncert. A másik opció, hogy gépet veszek belőle, amire szintén mindenképpen szükségem van, de akkor továbbra is megmaradnak a mindennapi likviditási gondok.
Talán a diákhitel és a diákmunka együtt lesz a megoldás.
A mostani notebookom sajnos kezd kiöregedni a versenyképes kategóriából, a mindennapi munkához szükségem lenne egy korszerűbbre.
Ezt három és fél éve vettük, mostanra egyre sűrűbben fogyasztja a merevelemezeket, az akku üzemideje néha eléri a 40 percet és az aktuális programok futtatsánál erős kompromisszumokat kell hozni. Az új videoformátumokat nem bírja el, az új játékok pedig a távoli homályba vesznek.
Állandóan azon rágódom, hogy honnan lesz rá pénzem; ez elég kemény diónak tűnik.
Hardverigény:
12,1'' kijelző, hogy sokáig bírja jegyzetelés közben és hordozható legyen
Core2 Duo processzor - alacsony fogyasztás, korrekt teljesítmény, minimális hőtermelés
2GB RAM - ennyi ma már alap, hiába melegszik és eszi az áramot, a gyors működéshez szükség van rá
8 cellás akku, legalább 4400 MhA teljesítménnyel. Remélhetőleg kibír 3 80 perces órát, de megfelelően beállítva a teljesítményt talán még tovább is működik egy feltöltéssel
Lehetőleg önálló memóriával rendelkező vga egység. A rendszermemóriát használó integráltak elég lelombozó teljesítményt nyújtanak, még a 3-4 évvel ezelőtti 3D-s alkalmazások futtatása is komoly kihívást jelent.
Az ár pedig legyen minél közelebb a 15000 forinthoz.
Találtam egy Acer notebookot, ami a processzort kivéve megfelelne. Ebben Pentium dual core van, fele akkora gyorsítótárral és harmadával alacsonyabb adatátviteli sebességgel. Most ez bruttó 206000 Ft.
Az MSI kínálatában is van egy szimpatikus modell, ebben sokkal gyorsabb processzor, 250 GB-s merevlemez van és egy x3100-as videokártya is belefért a dobozba. Az ára bruttó 267000 Ft.
Az egyetem mellett egyelőre nem találtam jól fizető munkát. Na jó, igazából semmi olyat nem találtam eddig, amit korrekt bért fizetne nem megalázó munkáért cserébe. Pakolnék én éjszaka mosóport is, de nettó 200-240-es órabérért, ráadásul éjszaka kizárt, hogy elvállaljam.
A diákhitel is egy opció, itt félévente 200 ezer forint a plafon, ha ezt felvenném, még mindig össze kell szednem 70 ezret és akkor ugyanúgy nem oldódnak meg a mindennapi pénzgondok.
Tehát továbbra is gőzerővel dolgozom az ügyön, a fordításokhoz és a hatékony jegyzeteléshez mindenképpen szükségem van az új gépre.
Mellesleg egyre csábítóbb a kanadai vízummentesség. Vajon mi lenne, ha fognám az útlevelemet és egy szép napon végleg elköszönnék ettől az országtól? Unom ezt a nyomorult helyzetet és ha ez az ország nem képes megszülni a megoldást, akkor én bizony mennék innen, amíg lehet.
Tudom, hogy addig nyújtózzak, amíg a takaróm ér, de egyre inkább kicsi ez a kurva takaró és tudom, hogy sokkal többre is képes lennék, de valami mindig közbeszól és állandóan vissza kell lépnem néhány lépést.
A két táncóra között elnézek a Keleti boltba, a honlapon írták, hogy sok új Gyurmalin érkezett. A kéket mostanában kevesebbet gyúrogatom, talán kezd unalmassá válni. Otthonra kértek egy kéket és egy pirosat és ha már úgyis arra járok, veszek egyet magamnak is.
A mostani Gyurmalinom scarabeus színű, még januárban vettem. Színjátszó kék, órákon át el lehet gyúrogatni.
Az új talán az aura nevű, sötétben világítós kék lesz, de ha találok valami elegáns pirosat, akkor lehet, hogy inkább azt választom.
Háromtól tánc az egyetemen. A múlt heti órán nem voltam, a tanterv szerint akkor fejezték be a szambát, most talán rumba jön.
Hattól tánc a Rióban. Egy hónapja gyakoroltuk a chachát, most talán nekiállunk komolyabban a szambának is.
Pénzből élünk, ez ellen sajnos nem lehet tenni. A diák egyik jellemző ismertetőjegye, hogy soha nincs elég pénze. Ez a két tény sajnos elég sokszor összeütközésbe kerül. Pesten drága az élet, szinte egymás kezét fogva ugrálnak ki az ablakon a tízezresek. Holnap 20 ezer rezsit fizetek be, lényegében a semmiért.
Az egyetem főállás, méghozzá olyan, amiért mi fizetünk. A fennmaradó időben kell kiügyeskedni azt a plusz pénzt, ami a likviditáshoz szükséges. Itt sajnos választani kell - munka emberhez méltó fizetésért, vagy tanulás. Hosszú távon a tanulást kell preferálni, de rövid távon bizony sokkal jobban jönne némi papírpénz.
A mostani órarendem mellett, a nem túl érdekesnek titulált órák kihagyásával kedden és pénteken egész nap, valamint csütörtökön délután kettőig tudnék értéket teremteni, lehetőleg olyat, ami cserébe nekem is termel ellenértéket. Nem egyszerű ilyen speciális időbeosztással korrekt melót találni. A diákmunka lenne a legkézenfekvőbb, de ezeket nem díjazzák valami fényesen. A szabadidőmet végigdolgozva jönne össze belőle havi 25-30 ezer Ft. A megélhetés szempontjából ez rengeteget számít, de nem biztos, hogy megéri ennyi időt erre szánni. Akkor már sokkal jobban jövök ki, ha addig tanulok, olvasok, lógok.
A következő lehetőség a diákhitel. Egyrészt nagyon jó, mert az elején látszólag ingyen van, havi szinten bejönne belőle 30, esetleg 40 ezer. Ez pont annyi, amit a diákmunkával tudnék összeszedni, csak éppen megmaradt heti két és fél nap az ötből. Viszont utána jön majd a feketeleves. A diploma megszerzése után négy hónapon belül el kell kezdeni törleszteni, mégpedig legalább a bér 6%-át. Ez eddig oké, viszont arról nem találtam közelebbi információt, hogy a Bachelor oklevél ebből a szempontból diplomának számít-e, azaz ha megyek tovább Masterre, az alatt kell-e már törleszteni.
A másik hátulütője az adósságspirál. Az minimum befizetés szinte csak a kamatot fedezi, esetleg még azt sem. Azaz érdemes előtörleszteni és minél hamarabb bepakolni az egész tőkét. És kész is az ördögi kör, valahonnan pénzt kell termelni, más pénzéből nem lehet sokáig megélni.
Egy újabb lehetőség lenne kiköltözni külföldre egy időre. Az első akadály az induláshoz szükséges összeg. Eddig Angliában gondolkoztam, úgy számoltam, hogy kemény munkával ott lehet a legtöbbet megtakarítani. A költségektől és a bértől függően havi 100-200 ezer menne a takarékba. Ám ahhoz, hogy felülhessek a repülőre, legalább 150-200 ezer pénz kell. Repülőjegy, szállás és egyéb költségek a munkakeresés alatt és az első fizetésig és még egy adag vésztartalék.
Nem túl vastag most a pénztárcám, úgy is mondhatnám, hogy a tengely negatív oldalán van, eléggé meredeken. Addig nem akarok külföldre menni, amíg nem rendezem itt a helyzetet legalább nulláig.
Kiköltözni hosszabb időre lenne érdemes, a két nyári hónap alatt talán nullszaldóig el lehet jutni, de rendes profithoz ez kevés. Legalább egy év. De azt is tudom, hogy ha elmegyek, megalapozom kicsit a helyemet és találok egy rendes munkát, utána nem fogok visszajönni befejezni az egyetemet. És bár most jó jövőképnek tűnik, hogy megélek a jelenlegi tudásomból és leleményességemből, hosszú távon ez elég valószínűtlen. A diploma korát éljük, akinek nincs a mostani generációból, nem nagyon mászhat fel a létra tetejére. Pedig csak fent tiszta a levegő.
A megoldás tehát az, hogy nincs megoldás. Küzdök tovább és előbb-utóbb meglesz az eredménye, vagy belesüllyedek a nagy szürkeségbe és megpróbálom elfogadni az egészet úgy, ahogy van. Ez így kicsit achillesi választás. De ha már választani kell, maradok a nagyobb kihívás, több veszély, de lényegesen jobb várható eredménynél. Ezért viszont folyamatosan küzdeni és törtetni kell, anélkül nem megy.
Azt viszont nem tudom, hogy meddig lesz kedvem, energiám, erőm ezt csinálni. Lassan két évtizede koptatom az iskolapadot, ideje lenne végre valami kreatívabbal foglalkozni.
