A Windows 7 telepítése VmWare virtuális gépre

A Microsoft műhelyében rendületlenül készül a Windows 7. a Vista utódja. Bár a megjelenéséig még több mint egy év hátravan, a netre kiszivárgott (pre) béte remek lehetőséget kínál a még bőven formálódó operációs rendszer kipróbálására.

A Windows szép és jó, viszont a megbízhatóságával kapcsolatban mindig is voltak kétségeim, ezért első körben egy VmWare virtuális gépre telepítem fel.

Az első lépés:

A netforgalom legalizálása végett természetesen kicsi .rar fájlokban érkezett a telepítőkészlet, a kicsomagolással igyekeztem ezt egy fokkal telepíthetőbbé tenni.

A telepítéshez egy 6.5.0. kiadású VmWare Workstationt használok.

Az új virtuális gép létrehozásánál a Custom (advanced) menüpontot választom. A 6.5-ös kompatibilitási mód kiválasztása után bemountolom a telepítő lemezt.

 

 

Az így létrejött meghajtót kiválasztva a VmWare felismeri, hogy Vista telepítő van bent, ezért az Easy Installnak nevezett könnyített telepítővel fog végigvezetni. Mivel a szoftver még nincs felkészítve a Win 7 telepítésére, ez most nem megoldás, valószínűleg nem értené, hogy a Vistának felismert lemezen miért vannak teljesen más fájlok. Ezért inkább a legalsó, I will install the operating software later. opciót választom.

A következő képernyőn a telepítendő operációs rendszerhez legközelebbi beállításokat kell kiválasztani, azaz esetünkben ez a Vistát jelenti.

A processzorok számának megadásánál a kettőt jelöltem be, lévén a gépben egy Core2 Duo muzsikál. Ez nyilván a gép felépítésétől függ, egymagos rendszernél az első opciót kell választani.

A következő lépésben a virtuális gép által hozzáférhető rendszermemória nagyságát kell megadni. Itt 2 GB-t jelölök ki erre a célra. Ennek már elégnek kell lennie a Windows 7 stabil és gyors működéséhez és a gazdarendszernek is marad elegendő. Nyilván, ha kevesebb RAM van a gépben, célszerű kevesebbet kiosztani. Birdnél 1 GB-ből 300 MB-t használt, az általam megadott 2 GB-ből még nagyobb terhelésnél sem futhat ki.

A következő lépés a vendégrendszer hálózatának meghatározása. Egyelőre a NAT-ot adom meg, remélhetőleg működni fog. A Tovább gomb megnyomása után az I/O eszközök beállítása következik, itt nem változtatok semmit, az ajánlott, LSI Logic nevezetűt hagyom aktívan.

A VmWare 16,0 GB lemezterületet javasol a Windows Vista telepítéséhez. Mivel hely akad bőven, a 7-nek is kiutalok ennyit.

Ez volt a virtuális gép létrehozásának utolsó állomása, a véglegesítés előtt még egyszer átnézem a beállításokat, majd jöhet az újonnan létrejött gép elindítása.

A telepítő elindítása előtt még kapok egy figyelmeztető üzenetet. Ez azt mondja, hogy a Windows által jelentett órajel különbözik a processzor valós órajelétől, ebből ő arra következtet, hogy valamilyen energiatakarékos beállítást használok. Ebben nem is tévedett, viszont csak emiatt nem fogom megváltoztatni a rendszer beállításait, ezért lelkesen leokézom a felbukkanó ablakot.

Mivel a folyamat elején azt választottam, hogy saját magam szeretném elvégezni az új operációs rendszer telepítését, a VmWare most arra kér, hogy ha végeztem a művelettel, legyek oly kedves és nyomjam meg az I finished installing gombot. Ám legyen.

És, kedves közönség, Hölgyeim és Ugyaim! Végre elkezdődhet a telepítés, az új Windows a Vistából jól ismert képernyővel köszön be, bár ezúttal egy nagy hetes virít a képernyő közepén.

Az alján olvashatóak szerint ez a 6801-es build, azonban ezzel nem tudott meglepni, az egyik fórumon olvasottak alapján tudom, hogy a telepítő mélyén a 6956-os build rejtőzik, viszont ez csak később fog kiderülni. A kernel újabb, a főverzió pedig megmaradt a 6801-nek. Bonyolult, na, a lényeg, hogy működjön. Ez a kiadás csak az angol nyelvű felületet tartalmazza, viszont a magyar billentyűzettel már elbír. Azaz az első formban maradt az English, a másik kettőben pedig Hungarian lett a nyerő választás.

Nincs más hátra, mint előre, jöjjön a nagy pillanat. Most megnyomom az Install gombot, történjék bármi.

3 perc Please wait... után megkérdezi a telepítő, hogy elfogadom-e a licencszerződést. Hogyne fogadnám el, különben el sem kezdtem volna az installt. A következő lépésben a telepítés módját választom ki. Mivel a virtuális gépen (még) nem nagyon található operációs rendszer, ezért az Upgrade opció helyett a Custom-ot választom.

A telepítés helyéül szolgáló (ebben az esetben az egyetlen látható virtuális lemez) partíció kiválasztása után el is kezdődik a fájlok másolása.

Gyakorlott installhuszárként tudom, hogy ilyenkor hosszú semmittevés következik, ezért az unalomba fulladás elől menekülve beteszek egy pörgős Police albumot. További Please wait... következik. Miközben várom, hogy csorogjanak a bitek, eszembe jut, hogy most a médiagazdaságtan házidolgozatot kellene írnom. Ajaj. Azt hiszem, ideje kilépni a telepítőből és egy Word-öt nyitni helyette.

Nem, inkább mégsem. Ez nem lenne l33t. Elborít a g33kdom, folytatom a telepítést. Közben eljő a második fázis, az Expanding files már 4%-nál tart. Elnézést, 5%.

<hosszú szünet>

Egy ideje nem történik semmi.

Az ablak alján viszont rendületlenül villognak és prüntyögnek ezek a kis izék, ami arra utal, hogy talán, talán...

Az Expanding files 30%-nál tart, ennek örömére felcsavarom a termosztátot 29°C-ra, mivel a most beállított 25,5°C ellenére sem megy a fűtés és 17°C van a szobában. Nem, ez nem offtopic, ez mind a rendszer telepítésének a szerves része. Ha nem adottak a megfelelő feltételek, a rendszergazda kénytelen lesz kapcsolatba lépni más humanoidokkal és ez beláthatatlan következményekkel járhat. Azaz jobb, ha megoldom ezeket a problémákat, amíg a telepítő dolgozik. Nem akarom felborítani a világ rendjét, na.

Bird üzenete (19:35):
Na megyek, elderítem a kaját.
csak előtte csinálok avatart
Zoli üzenete (19:37):
ugye az élet ilyen
először a legfontosabb dolgok
utána meg a többi
Bird üzenete (19:38):
Most már mehetek enni.
brb!

És így lett a GTA IV-es avatárból NOM NOM NOM.

Expanding files 78%, közben Sting fáradhatatlanul kántál a hangfalból.

Mivel továbbra is lassan halad a telepítő, a várakozás közben (ismét, századszor is) megnézem az aktuális notebook kínálatot és megpróbálom eldönteni, hogy milyen gépet veszek.

  És igen! A Roxanne monumentális refrénjéhez érve a telepítő is továbblép önmagán és elkezdi elindítani a szolgáltatásokat.

 

A következő várakoznivaló a Completing installation ...

 

 

 

Mivel a telepítő eddigi része teljesen automatikusan futott, nem is igényel hosszabb kommentárt. Bár kiváncsi lennék, hogy mit csinál a háttérben és éppen hol tart, viszont az egységsugarú felhasználónak így a legjobb. Ami jó, azt ne javítsuk meg.

Ezzel véget is ért a rendszer telepítése. A véglegesítés során rákérdez a termék kulcsára, de nem kötelező megadni. Nem is adom meg, mivel egyrészt csak egy próba erejéig tettem fel a rendszert, másrészt nincs is. 2009 elején érkezik a hivatalos, valamennyire nyilvános béta, inkább azt szánom majd komolyabb tesztelésre.

Még néhány perc várakozás után meg is kapom az asztalt, az alkalmazás véget ért, a rendszer készen áll a használatra.

  Internet, hang működik, egyelőre teljesen stabil és gyors. A publikus béta megjelenése után jelentkezem majd egy teszttel a rendszer újdonságairól. Egyelőre szimpatikus, ha meglesz az új notebookom, felteszem rá éles környezetben is, akkor jobban bele tudok mászni. Ez a virtualizációs megoldás inkább csak arra volt jó, hogy lássam, hogy mennyire működőképes ez a build.

 

 

 

 

Vastaps, függöny.